Berlini beszámoló

05/02/2018

Szakmai ártalom vagy sem, nagyon szeretek fákkal foglalkozni, azokról olvasni vagy csak szemügyre venni őket. Nincsen ez másként akkor sem, ha éppen kirándulásról, városlátogatásról van szó; szeretem megfigyelni, összehasonlítani más országok, más városok faápolóinak munkáit, technológiáit, szemléletét a hazai viszonyokkal.

Nemrégiben volt szerencsém Berlinben járni, ahol a turistalátványosságok mellett a fákról sem tudtam levenni a szemem. A városban mindenfelé megfigyelhető, hogy hatalmas platánok akár több tízméteres vázágai tornyosulnak a magasba vagy nyúlnak át épületek felett és igaz ez más fafajok esetében is, de ágtisztasága miatt talán a platán a leglátványosabb; egészen egyszerűen nem félnek a nagy fáktól. A berliniek biztonságérzete nem a vakmerő és rettenthetetlen jellemükből fakad, ezt sokkal inkább a több kilométernyi koronabiztosító eszköznek köszönhetik. A város egész területén számok jelezték a fákon, hogy itt bizony minden katalogizálva van, minden fáról tudnak.

Nagyobb parkokban is találtam érdekességeket. Például a holtfát és a viharban szétszakadt fákat csak biztonságosabbá tették, de nem szállították el, így helyenként természetes erdő hatása volt a parkoknak. De ami talán a legbámulatosabb volt, hogy a parki utak kialakítása közben nem vágták ki azokat a fákat, amelyek "útban voltak", amelyek beleestek a gyalogút sávjába. Ha az út közepére esett a fa, akkor hát ottmaradt és az út a megfelelő módon körülölelte - ez nem kis szemléletbeli különbség a budapesti viszonyokhoz mérve. Irigylem is őket emiatt és sajnálom, hogy nálunk sok esetben más szempontrendszer, más szemléletmód uralkodik.

De hogy az írásom ne legyen egy "bezzeg" poszt, kint is bukkantam megosztó megoldásokra. A potsdami Sanssouci kastélyegyütteshez tartozó park bámulatos; aki azon a környéken kirándul, annak mindenképpen ajánlom a figyelmébe, jó pár órás barangolást megér. Egészen elképesztő méretekben és minőségben terül el az egykori porosz királyi kastélyegyüttes kertje, amely tele van évtizedeken keresztül zajló növénynevelési bravúrokkal, akár a gyertyánsövény, akár a hárslugasok kapcsán. Az említett fafajok folyamatos, tudatos visszavágása rengeteg munkával jár, azonban teljesen más irányba nevelik ezeket a fákat, mint amire teremtődtek. Nem fák, hanem sövények és lugasok lesznek - a mögötte rejlő munkát őszintén csodálom, azonban abban nem vagyok biztos, hogy jól érzik magukat az új szerepben.