Egy régi praktika: a meszezés

20/10/2018

Egy, valamelyest már elfeledett dolgot szeretnék kicsit úja feleleveníteni; az olvasóim közül sokan talán csak gyerekkorukból emlékeznek rá és a miértek sem biztos, hogy tisztázottak.

Ez nem más, mint a törzs lemeszelése; ami korábban elengedhetetlennek tűnt az udvarokon, mára szinte teljesen feledésbe merült. Miért is meszelték a fák törzsét?

Főképp fiatalabb fáknál vagy gyümölcsfáknál alkalmazták a mész használatát, mivel ezek egyébként is érzékenyebbek, a hidegebb hónapok számukra megterhelőbbek. Télen, ha napközben szépen kisüt a nap, akkor a napsütés felmelegíti a törzset, az esti órák mínuszaiban viszont lehűl. A hőingadozás következtében a kérgen hajszálrepedések jelenhetnek meg. Az említett hőingadozást hivatott mérsékelni a mész, a fehér szín jobban visszaveri nap sugarait, mint a sötétebb fakéreg, így nem lesz nagymértékű a térfogatváltozás sem, nem keletkeznek hosszanti repedések.

Ami a meszezés ellen szólt, az nyilván az esztétikai szempont is illetve az, hogy az évről évre lemeszelt fákon megvastagodott a mészréteg és alatta kellemesebb klíma jöhetett létre a károsítóknak. Erre a problémára viszont megoldást jelenthet, ha permetezővel vékony rétegben hordjuk fel a mészréteget, valamint amíg a színét tartja, addig nem is kell megismételni. 

Ma már kevésbé találkozunk ezzel a megoldással, ám itt-ott még belefuthatunk. Az alábbi fotókat például Németországban, Köln belvárosában készítettük.