Élménybeszámoló

01/03/2019

Az előző blogbejegyzésben már említettem, hogy Sopronban, a Roth Gyula Erdészeti Szakközépiskolában fogunk beszélni faápolásról a diákoknak. Korábban én is az itteni padokat koptattam. Most pedig rengeteg élménnyel gazdagodva írhatom le ezt a pár gondolatot.

Velki Peti kollégámmal és barátommal közösen tartottuk a bemutatót és előadást. Az azt megelőző napon még tettünk egy kitérőt a Bécs melletti Raasdorfba, ahol a Kreitl mászóiskola oktatóitól kértünk néhány tanácsot. Éppen egy SKT B kurzus oktatása közben zargattuk Kmety Krisztiánt és Székely Pistit, akik ötleteikkel, meglátásaikkal próbáltak minket segíteni és felvértezni a másnapi előadásra. A Kreitl-től kaptunk egy karton katalógust is, hogy a soproni srácok még akár hetekig nyálcsorgatva nézegethessék a széles eszközpalettát.

Egy kollégiumban voltunk elszállásolva, ami egyszerre idézett fel emlékeket a koleszban töltött éveimről és egyszerre világított rá arra, hogy időközben mennyire eltunyul az ember. Petivel biliárdozás közben még egyszer átrágtunk mindent és az is kiderült, hogy csak az emlékeimben vagyok jó biliárdos. 

Másnap reggel a suli felé sétálva azért megfordult a fejünkben, hogy pár év alatt is sokat változott a világ és a diákok is, így kételyeink támadtak, mi történik, ha nem köti le őket a mondandónk. Ez a bizonytalanság az iskolába lépve el is szállt és a "jó reggelt" kívánó diákok hadai közt igyekeztünk átérni a díszterembe.

Az igazgató úr megismert és azt mondta, örül a viszontlátásnak, de aztán felelevenítettem az emlékeit...merthogy 7-8 évvel korábban abban a teremben tárgyalhatta a fegyelmimet. Zárójeles megjegyzés: sajnos nem csak üdítőt iszogattunk a kollégium falai közt, ami, ha kiderül, azért tud némi fejfájást okozni diáknak, tanárnak egyaránt.

Elindult a napi program és képekkel, videókkal illusztrálva igyekeztünk némi betekintést nyújtani a faápoló szakmába. Ahogy kifogytunk a szóból és a kérdésekből, kimentünk az udvarra és megmutattuk két fán a szárazolást. Ami ezután következett, számunkra talán a legörömtelibb az egész napban. Egy fiatal srác, Henits Kristóf kipróbálta velünk a mászást is a gyakorlatban. Ügyes volt és lelkes - ez utóbbi is elengedhetetlen ugyanis ahhoz, hogy jó szakember váljon belőlünk. Bízunk benne, hogy az iskolából kikerülve a konkurenciámat és egyúttal leendő kollégámat volt szerencsénk feljuttatni a fára.

Hatalmas élmény volt ez a nap Petinek és nekem is. Hálásak vagyunk a meghívásért és úgy egyáltalán az egész napért. Picit átérezhettem, milyen a katedra másik oldalán állni - elismerésem a tanáraimnak, nem is olyan könnyű ez a pálya.